Quantcast
Channel: Könyvélmény-beszámoló
Viewing all 530 articles
Browse latest View live

Szederbor

$
0
0

    Annak idején azt írtam erről a regényről, hogy nem tetszett annyira, mint az addig olvasottak Joanne Harristől, de egyszer újraolvasom majd. Mivel az elmúlt hetekben  valaki mindig kereste a regényt, így elhatároztam, hogy beváltom az ígéretemet és újra elővettem a Szederbort.

    Jay Mackintosh évekkel ezelőtt gyerekkori élményeit felhasználva írta meg Földialma Joe c. regényét, mellyel egycsapásra híres lett. Rajongói azóta is várják az új könyvét, de ő álnéven sci-fikkel örvendezteti meg az olvasókat, ami bár anyagi jólétet jelent a számára, tudja, hogy nem ebben a műfajban érzi otthon magát.

   Öt éve él a barátnőjével, Kerry-vel egy londoni lakásban, aki egy esetleges új regény sikerének reményében eltűri minden szeszélyét. De egy márciusi napon, egy, a postával érkezett ingatlanhirdetés mindent megváltoztat: Jay megpillant egy franciaországi kis házat, éppen olyat, amilyenről a Földialma Joe-t ihlető egykori öreg bányász, Joe mesélt neki annak idején. Azonnal dönt: ez a ház kell neki! Egy telefon és Jay már útnak is indul hátizsákjával, benne hat üveg borral és egy bőrönddel Lasquenet-sous-Tannes-ba, hogy azonnal lássa új birtokát.
    Legnagyobb meglepetésére Jay nagyon könnyen elsiklott másik énjének hangja felett. Most először akadt rá egy talizmánra - nem egy tárgyra, hanem egy helyre -; amely talán véget vet belső megosztottságának. Mintha  a világoknak, amelyeket könyvein át el akar érni, valóságos megfelelőjük is lenne, egy hely, ahol varázslat és kémia és fikció és hús-vér eggyé válnak, amint annak idején Pog Hill Lane-en. Mint a magok Joe ódon ládájában: halottnak látszanak, de megfelelő feltételek mellett készek életre kelni.

  Az idegen angol érkezése alaposan felkavarja a kis falu életét. Kiderül, hogy egy súlyos titkot őrző fiatalasszony él kislányával a szomszédos birtokon, aki mindenáron meg akarja kaparintani Jay házát is.

   Felbukkannak a Csokoládéból már jól ismert arcok: Joséphine, aki szívesen látja a kávézójában; Narcisse, a kertész; Roux; Poitou, a pék és természetesen a Clairmont házaspár, akiknek nem titkolt célja, hogy felvirágoztassák a kis falut és a környékbeliekhez hasonló turistaparadicsomot varázsoljanak belőle. De Jay valami másra vágyik: kertészkedni kezd és újra előkerül az írógépe is.


    A két szálon futó történet fokozatosan bontakozik ki előttünk: Jay jelene, azaz 1999 márciusa és a Pog Hillen töltött kamaszéveit olvashatjuk váltakozva. A nyarakat, amikor megismerkedett Joe-val, aki megismertette vele a kertészkedés szépségeit, a hétköznapi mágiát és különös szertartásait. A nyarakat, amikor a fiú szívesen bóklászott egyedül és keveredett konfliktusba a helyi tinédzserekkel és kötött barátságot egy idegen kislánnyal.
    A jelenben, ahol felfedezi a birtokát, megismeri a helyieket és pletykákat szomszédasszonyáról, Marise-ról, akinek titokzatossága az ő érdeklődését is felkelti.

    Annak idején éppen a gazdálkodással kapcsolatos részek nem voltak ínyemre, de most megkövetem mindezt, mert éppen ez adja a regény esszenciáját: a színek, az illatok, az időjárás viszontagságai és a velük folytatott küzdelem, a gyümölcsök és zöldségek a kertben, és ahogy Jay felidézi mindazt, amit több, mint húsz éve tanult és eddig elfeledettnek hitt.


     A Szederbor színes, szagos, izgalmas olvasmány, melyben a gazdálkodás (a Joe tanácsai közül jövőre néhányat mi is kipróbálunk) mellett szóbeszédről, viszályról, haragról és titkokról olvashatunk. És egy férfiról, aki mert változtatni: feladta unalmas, egyhangú londoni életét egy isten háta mögötti birtokért.
    A kertészkedés pedig valójában izgalmas is lehet, ahogy látjuk, hogy az elvetett magokból, elültetett palántákból szépen lassan kikel és megérik az adott zöldség vagy gyümölcs. Csak erre is időt kell szakítani és ezt sem lehet félvállról venni. És milyen szép is tud lenni egy rendszeresen gondozott kert!

     Bár az utolsó néhány oldalt olvasva az volt az érzésem, mintha Joanne Harris gyorsan pontot akart volna tenni a történet végére, de ettől eltekintve, ez a regény is hozza a már jól ismert és megszokott színvonalat. Érdemes elolvasni.
 Köszönöm szépen Mindenkinek, aki kereste a könyvet és ezáltal újra eszembe juttatta! :)
Valaki a múlt héten kereste Joanne Harrist és Peter Mayle-t, nos, ebben a könyvben utóbbit is említik :).

De a varázslat, akár a bor, csak a megfelelő körülmények között fejti ki hatását.


Joanne Harris: Szederbor
Eredeti cím: Blackberry Wine
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
339 oldal
Ulpius-ház, 2006
2480 Ft

Vers hétfőn

$
0
0
Kosztolányi Dezső: Útirajzok
Malmő 


Malmő.
Fölszáll egy úr, egy fiatal nő,
egy főkötős dadus, nehány
bőrönddel, meg egy kisleány.
Sigrid. Vízszőke, lenge hajjal.
Csöpp, kárminarcú, dundi angyal.
Vajszín köpeny borul reája.
Van néki egy nagy-nagy babája,
oly szöszke, oly kéken tekintő,
mint ő.
Sigrid, aki
fegyelmezett kis északi,
mértéktartó, de víg,
s megvárja, míg
az ételét eléteszik,
akkor eszik,
aztán, hogy elviszik,
iszik
piros gyümölcslevet
s nevet,
fut és cikáz és száll vigan
az óriási termeskocsiban,
akár a villik,
de mindig úgy csak, ahogy illik,
evez, libeg, táncol, uszik,
majd álmos és elaluszik,
röpül az álmai egében,
mint egy regében,
és nézik a körül ülők,
a mosolygó, szerény szülők,
de a szemük titkon ragyog,
lehet-e boldogság nagyobb?
Lehet bizony. Stockholm felé
Sigrid fölébred és - hahó -
ki áll a pályaudvaron? -
a nagyapó, a nagyanyó,
két még nagyobb babát mutatnak,
és sírnak, ősz hajuk lobog.
Sigrid kacag és mind kacagnak.
Én is kacagok, hogy oly boldogok.


Federico García Lorca: Tengeri csigahéj
Fordította: Weöres Sándor 

Natalita Jiméneznek
Csigahéját hoztak énnekem.
A tenger mappája
benne énekel,
színig telik
habbal a szivem,
árny-, s ezüst-halak
úsznak lelkemen.

Csigahéját hoztak énnekem.




Versek: Kosztolányi Dezső
Federíco Garcia Lorca versei

"Minden virágok között legszépségesebb a tulipán"

$
0
0

   Dumas regénye a XVII. századi Hágába kalauzolja el az Olvasót, egészen pontosan 1672. augusztus 20-án csöppennünk az utcára vonuló tömegbe, mely a Buitenhof (börtön) felé igyekszik, ahol egy politikai foglyot, Cornelius De Wittet szeretné a kezei közé kaparintani és bosszút állni rajta. A továbbiakban menekülés és véres események szemtanúi leszünk. De hogy kapcsolódik mindez a fekete tulipánhoz? - tehetjük fel magunknak a kérdést. Természetesen a továbbiakban erre is választ kapunk.

   Dordrechtben él Cornelius Van Baerle tulipánkertész, aki a már említett Cornelius De Witt keresztfia. A haarlemi kertészeti társaság ekkor hirdet pályázatot a fekete tulipán kifejlesztésére, melynek fődíja a hírnév mellett százezer forint. Van Baerle leghőbb vágya, hogy megalkossa ezt a csodás virágot, csakhogy irigy szomszédja sem nézi ezt tétlenül, és az ifjú virágkertész hamarosan a börtönben találja magát, ahol megismerkedik kegyetlen őre gyönyörű lányával, Rosával.


   Hogy mi következik ezek után? Természetesen szerelem, ármány, cselszövés és számos izgalmat és fordulatot tartogat számunkra a regény. Együtt izgulhatunk Corneliusszal és Rosaval, vajon tényleg a fekete tulipán rejtőzik-e az elültetett sarjhagymában és milyen gazságon töri a fejét Cornelius gonosz szomszédja?
   Mindezek mellett részletes információt kapunk a tulipánok gondozásáról, a korabeli politikai helyzetről és a tájleírások sem maradhatnak el.

   Érdekes volt olvasni Cornelius és Rosa párbeszédeit, melyekben Cornelius számára nem egyszer több figyelmet kapott a tulipán, mint szegény leányzó, aki nem átall mindezt a szemére vetni. Végre egy határozott nő! Ha nem is egy Milady, de nagyon tetszett, hogy Dumas nem egy szép, ám nagyon naiv női szereplőt alkotott Rosa alakjában. Azt pedig sohasem tudtam megérteni, hogy lehet valaki ennyire a szenvedélye rabja, ahogyan Cornelius másról sem tud beszélni, másra sem tud gondolni, mint a hőn áhított fekete tulipánra? Megértem, hogy nagyon szeretné és rendkívül fontos a számára, de hogy mást észre se vegyen? Ez már beteges.

    Ill. még két észrevétel: a regényben Dumas, de az is lehet, hogy csak a magyar fordítás, szinte mindig Hollandiaként emlegeti az országot, holott azt írja, hogy ekkor még csupán néhány tartományát egységesítették, de nem Hollandia néven.
Cornelius De Witt  nehezen szőhetett volna összeesküvést az ekkor huszonkét éves Orániai Vilmos, vagy ahogyan emlegették, a Hallgatag ellen, aki a későbbiekben is felbukkan, ugyanis I. Vilmos 1533-ban született és 1584-ben meghalt, tehát 1672-ben nehézkesen lehetett huszonkét esztendős.


    Mindezeket leszámítva A fekete tulipán izgalmas, fordulatos, és ahogy fogynak a lapok, egyre inkább letehetetlen olvasmány, történelmi visszapillantás, hódolat a virágok királynőjének.
Bár nem ez volt az első könyvem Dumas-tól, de aki csak most ismerkedik a szerzővel, nyugodtan vegye kezébe a regényt, mert mire a végére ér, biztosan el tudja dönteni, szeretné-e a későbbiekben más műveit is elolvasni.
  Az azonos című Alaine Delon főszereplésével készült filmnek a különböző források szerint semmi köze a regényhez.


Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Eredeti cím: La Tulipe noir
Fordította: Hevesi Sándor
239 oldal
Palatinus Kiadó, 2010
3200 Ft
A regény a MEK-ban

Vers hétfőn

$
0
0
Federico García Lorca: Augusztus
Fordította:  Weöres Sándor


Augusztus.
Kontraposztjai
őszibaracknak és cukornak.
A nap úgy ül a délutánban,
mint gyümölcsben a dús mag.

Sárga, kemény kacagásukat őrzik
a szűzi kalászok, meg nem hajolnak.

Augusztus.
A gyerekek falnak
fekete kenyeret, édes holdat.



Kosztolányi Dezső: Útirajzok
Skeppsborn


Itten lakom én, messze Dél fia.
Az asztalon két könyv hever előttem:
a telefonkönyv és a biblia.
Lassan barátja lettem a közönynek.
De a szobám már ismer, s a falak,
mihelyt belépek, halkan már köszönnek.



Versek:
Federíco Garcia Lorca versei
Kosztolányi Dezső
A svéd város neve helyesen Skeppsbron, de a MEK-ban és a Kosztolányi Dezső összegyűjtött verseiben is Skeppsborn néven szerepel.

Sohase mondd...

$
0
0
Most pedig mondom: nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat is. Tegnap eljött :).
Igen, ez most egy nem is kicsi önreklám, de talán talán lesz, akit érdekel és kedvet kap valami hasonlóhoz :).

Két úr szolgája - A hazug - A fogadósnő

$
0
0

   Carlo Goldoni neve nem mindenki számára cseng ismerősen (és nem tévesztendő össze Carlo Collodival, a Pinocchio szerzőjével, ahogy korábban velem is megesett), pedig egy-egy művét ma is játsszák a színházak, nem beszélve arról az újításról, amit az itáliai színjátszásban hajtott végre. Goldoni idejében ugyanis még a commedia dell' arte volt meghatározó a színészek számára, azaz: mindig ugyanazok a szereplők léptek a világot jelentő deszkákra,  mindig ugyanaz alapján a cselekményvázlat alapján és kifejezéseket használva, improvizálva adták elő a történetet. Ezek a maszkok (melyeket a színpadon viseltek) pedig egész életükben végigkísérték őket. Tehát, ha valaki egyszer Pantalone bőrébe bújt, élete végéig őt játszotta, sosem lehetett pl.: Arlecchino.

   Goldoni ezt a hagyományt törte meg azzal, hogy a színészek kezébe előre megírt szöveget adott, amit azoknak szóról szóra meg kellett tanulniuk, immáron nem az adott közönség igényei szerint formálták figurájukat. Az viszont tény, hogy Goldoni megőrizte a commedia dell' arte szereplőit, hiszen a kötetben szereplő komédiák alakjai között is megtaláljuk őket.

    Két úr szolgája: a velencei Pantalone leányát, Claricét eljegyzi Silvio, Lombardi doktor fia. A jegyesek és az örömapák egyaránt boldogok, amikor megérkezik Truffaldino, egy szolga, aki a gazdáját, Federigo Rasponit készül bejelenteni Torinóból. Pantalonéban meghűl a vér: Claricét korábban Federigonak ígérte, ám a férfit megölték. Federigo feltámadt volna?

    A vendég valójában Beatrice, Federico férfiruhába bújt húga, aki adósságait jött behajtani és szerelmét, Florindot keresi, aki Federico meggyilkolása után elmenekült a városból.

   Amíg Beatrice Pantalonéék házában tárgyal, a habókos Truffaldino az utcán várakozik és mérgelődik, elvégre már ideje lenne az ebédnek! Ekkor érkezik meg álnéven Florindo, akinek kapóra jön az ott álldogáló szolga, aki azonnal elfogadja az ajánlatát. Így Truffaldino egyszerre két urat szolgál, amit csak megold majd valahogy és ekkor még nem is sejti, micsoda zűröket tartogat ez számára, ahogy Federico feltámadása is a jegyeseknek...

BEATRICE Menjünk a fogadójába.
BRIGHELLA A szolgáját merre hagyta?
BEATRICE Az utcán.
BRIGHELLA Hol szedte össze ezt az ütődöttet?
BEATRICE Útközben fogadtam fel. Néha tényleg bolondnak látszik, pedig nem az. A hűségére végképp nem lehet panaszom.
BRIGHELLA A hűség nagy dolog.
BEATRICE Hát még a szerelem!

   Truffaldino és a két úr számos galibába keveredik a három felvonás során, miközben jókat nevetünk rajtuk. De nem feledkezhetem meg Smeraldináról, Clarice szobalányáról sem, akinek ami a szívén, az a száján, ráadásul a szép szobalány azonnal elbűvöli Truffaldinót, aki a szolgálat mellett a lányról sem feledkezhet meg.


  A hazug: a velencei éjszakában Balanzoni doktor háza előtt sertepertél a doktornál tanuló Florindo és bizalmasa, Brighella. Az ifjú éppen szerenádot készül adatni a doktor egyik lányának, Rosaurának, ám annál szemérmesebb, minthogy felfedje kilétét, hiába erősködik Brighella. A szerenád kezdetét veszi, az erkélyen megjelenik Rosaura és testvére, Beatrice is. A leányok találgatják, vajon melyiküknek és kinek a megbízásából szólt a dal, amikor felbukkan Lelio, akinek kapóra jön a dolog. Mit is mondhatna, minthogy ő adatta a szerenádot, de nem árulja el, melyik lánynak (elvégre azt sem tudja, hová keveredett).

  Lelio úgy hazudik, mint a vízfolyás, amivel még a szolgáját is ámulatba ejti. Pontosabban nem hazudik, csak szellemes ötletei vannak:
ARLECCHINO Csókolom a kezét, lovag úr őnápolyisága.
LELIO Mit szólsz, micsoda rohamot vezettem?
ARLECCHINO Csak azt tudnám, hogy a fenébe nem zavarodik bele a sok cifra hazugságba.
LELIO Szamár! Ez nem hazugság, hanem megannyi szellemes ötlet, káprázatos elmém szertelen tűzijátéka. Az igazi világfi legyen fesztelen, és ha alkalom adódik, gátlástalan!

   Másnap a szerelmes Florindo csipkét küldet Rosaurának, és mit ad isten: a boltosinas érkezésekor Lelio is éppen arra jár. És ez még csak a kezdet! Lelio nem átall még a saját apjának is ferdíteni az igazságon, akit húsz éve nem látott, ha az érdekei úgy kívánják.

   Lelio szellemes ötleteinek kútja kiapadhatatlan, de egy-egy váratlan esemény még őt is összezavarhatja... Vajon mit szól a Rosaura után titkon epekedő Florindo, hogy vetélytársa akad szíve választottjánál? Ráadásul fény derül egy régi egyezségre is, mely szerint Rosaurát egy másik férfinak ígérték, ami ellen mind a lány, mind újonnan felbukkant hódolója ellenkezik. Mindez számtalan félreértést okoz a szereplők között és egy-egy nem várt fordulat is közbeszól.
Természetesen a harmadik felvonás végére minden titokra fény derül és arra is választ kapunk, ki nyeri el a szép Rosaura kezét és mit szólnak a többiek Lelio eddigi szellemes ötleteihez?


  A fogadósnő: a firenzei  fogadó vendégei között nem akadt még olyan férfi, akit el ne bűvölt volna a szép Mirandolina. Most is éppen egy gróf és egy márki tör borsot egymás orra alá, hogy Mirandolina kegyeit elnyerje. Ekkor érkezik meg egy köztudottan nőgyűlöletéről ismert lovag, akit bizony hidegen hagy a szép fogadósnő!
MÁRKI Tessék: A gróf úrnak ez nevetséges!
GRÓF A márki úr szereti a fogadóskisasszonyt. Én meg egyenesen imádom. Ő a nemessége okán vár el viszonzást, én az ajándékaimmal próbálom elérni. Uraságod szerint ez nem nevetséges?
MÁRKI De tudni kell hozzá, hogy milyen odaadóan pártfogolom én a kisasszonyt!
GRÓF (a lovagnak) Ő pártfogolja, én meg költök rá.
LOVAG Ennél jelentéktelenebb vitatémát el sem tudok képzelni. Ekkora izgalom egy nő miatt! Egy nő zaklatta így fel uraságtokat? Egy nő? Nem hiszek a fülemnek! Hát velem aztán nem fordulhat elő, hogy egy nő miatt összeszólalkozzam valakivel. Sose szerettem, de becsülni se becsültem őket semmire, és világéletemben azt tartottam, hogy nincs nagyobb nyűg a földön, mint egy nő lehet a férfinak.

   Na de ki hallott már ilyet?! Majd Mirandolina változtat ezen!
A commedia dell' arte főbb szereplői
A helyzetet bonyolítja két színésznő felbukkanása, valamint a márki és a gróf, ill. Mirandolina fondorlatai is. Vajon kit választ a szép fogadósnő?

    A vígjátékot itthon leginkább Mirandolina címmel játsszák és a fogadósnő szerepe nem véletlenül szerepel a színésznők szerepálmai között.


  Mindhárom komédia igazán remek kikapcsolódást nyújt, jól felépítettek, viccesek és Goldoni általános igazságokat mondat el a szereplőivel, de mindezt észrevétlenül. Kell ennél több?

  A kötet végén a fordító, Magyarósi Gizella ismertetőit olvashatjuk a szerzőről, a korabeli színjátszásról, Goldoni színházreformjáról és néhány szót a három komédiáról.

   Végezetül elárulom, hogy annyira megszerettem Goldoni színműveit, hogy hamarosan együtt indulunk nyaralni ;). 


Carlo Goldoni: Három komédia
Két úr szolgája - A hazug - A fogadónő
Eredeti cím: Servitore di due padroni - Il bugiardo - La locandiera
Európa Diákkönyvtár
Fordította: Magyarósi Gizella
290 oldal
Európa Kiadó, 2005
850 Ft

Vers hétfőn

$
0
0
Kosztolányi Dezső: Útirajzok
Stockholm



Dalol a gőzfűtés, lángok lobognak,
a porcukorban kis aranykanál van,
s valami titkos, gyermekkori emlék
bujkál a barna és langyos homályban.
Ott künn eső zuhog. Családi
és idegen nekem e régi kép.
Arany-ősz konttyal bólognak köröttem
a bóbitás, kedves svéd nénikék.
Az ingaóra lassan üt. Teázunk,
s amíg ropogtatom velük a kékszem,
az őszi ködbül, mint egy nyári égbolt,
tekint reám sok nyájas-enyhe kék szem.
Hallgatnak ők is, én is hallgatok,
de csöndjeink nem érnek össze végül,
mivelhogy én magyarul hallgatok,
s ők svédül.



Öreg fa a Hyde parkban 


Aggastyán bölcs, csak áll majd ezer éve,
mint egy fakír, lélegzetet se véve.
Nem is mozdul már rajta a levél,
nem is beszél a többi fákhoz itt.
Él.
Gondolkozik.





Versek

Istenek földjén

$
0
0

   Szabó Magda 1966-ban töltött hat hetet férjével, Szobotka Tiborral Görögországban, melyek emlékeit és élményeit rögzítette a fülszöveg szerinti legnépszerűbb művében.

   Mai fejjel talán nem is gondolnánk, hogy annak idején bár a vízumot könnyen megszerezhette a Hellászba készülő honfitársunk, ám a szállásfoglalás és az étkezések már problémát jelentettek. De ne feledjük, még javában benne voltunk a szocializmusban és akkoriban kész csoda volt, ha egy-egy magyar eljuthatott egy nem szocialista országba. Micsoda élmény lehetett mindez Szabó Magda számára, aki az antik világ bűvöletében nőtt fel! Maga lesz a paradicsom ez a hat hét!  - gondolta, de ekkor még nem számolt azzal, hogy az istenek ma is egykori lakhelyükön járnak.

"Hellász az istenek földje - éneklik a Szirének -, mindig vágytál látni, évtizedekig a remény minden szikrája nélkül, nem csak a görög klasszikusokból, saját nemzeted költőitől tanultad róla az első fogalmakat."
    Pedig a készülődést számomra nagyon is szimpatikusan és követendő módonként kezdte: beszerzett egy görög úti szótárt és megtanult néhány szót és kifejezést, és nem úgy vágott neki az útnak, hogy úgyis beszélnek angolul, németül és franciául, biztosan nem lesz gond a kommunikációval. És milyen jól jött néha az a néhány szó! Ezt külön azért is emelem ki - mert természetesen tisztelet a kivételnek! -, mert hány honfitársunk vág neki mai nap is egy-egy külföldi útnak nulla, vagy azzal szinte egyenértékű (értsd: köszön és tud venni egy kólát meg egy fagyit) nyelvtudással.

   Szabó Magda lelkesen és várakozással teli vág neki az útnak, ám már az első szállás megtalálása sem olyan egyszerű feladat, és ekkor még nem is sejtik, mi mindent rejthet egy-egy szekrény...

    De térjünk inkább át a helyszínre! Az írónőék Athénban az Akropolisz felkeresése után részt vettek egy színházi előadáson, a továbbiakban ellátogattak Korinthoszba, Mükénébe, Epidauroszba, Delphibe, Rhodoszra és számos más helyet is meglátogattak. Barátokra tettek szert, Szabó Magda gondjaiba vett egy kutyát (nem is ő lett volna, ha nem így tett volna), utolérte az isteni bosszú és számtalan momentum felidéződött benne egykori tanulmányaiból. Megtudjuk, milyen az, ha az idegenvezetőnk is legalább olyan, ha nem lelkesebb, mint mi vagyunk és abból is kapunk példát, ha az idegenvezető egyáltalán nem mutat érdeklődést a sokadjára látott romok iránt, holott a turista kíváncsi, ezeregy kérdése lenne, elvégre ő most és utoljára jár ott először.

  A Zeusz küszöbén nemcsak útleírás, visszaemlékezés, események és helyszínek felsorolása, hanem igazi kulturális csemege is: számos irodalmi és mitológiai utalással találkozunk (ezért nem árt készenlétben tartani egy kis puskát is hozzá) és Szabó Magda lelkesedése az isteni bosszú és a hőség okozta kellemetlenségek ellenére is ránk is átragad és lelki szemeink előtt már látjuk is magunkat, ahogy az Akropolisz lépcsőin kaptatunk felfelé. Majd felébredünk és megállapítjuk, ha nyerünk a lottón, Görögországba biztosan elutazunk, végigjárjuk az írónőék útvonalát és a csomagunkból nem maradhat ki egy görög úti szótár (bár a regényből egy-két szót én is megtanultam már, de ez még nagyon kevés) és a Zeusz küszöbén sem.
Nem izgalmasabb egy ilyen utazás, mint ha csak a tengerben áztatnánk egész idő alatt magunkat?

  Borzasztó furcsa érzés látni a felfelé masírozó és az aláereszkedő kettős hangyasort, magunkat is közöttük, s azt érezni, hogy halandók vagyunk, elmúlunk, de a hely, ahol járunk, örök, az is, hogy tulajdonképpen nem is fontos, kik vagyunk; mióta az Akropolisz áll, mindig mentek rajta emberek, mindig is fognak menni, míg csak világunkat el nem pusztítja egy kozmikus katasztrófa, és voltaképpen mindegy is, ki hág ezeken a lépcsőkön magasra, csak mindig menjen valaki, csak sose vesszen ki az emberekből a szépség utáni szomjúság. 


Szabó Magda: Zeusz küszöbén
294 oldal
Európa Kiadó, 2006
2200 Ft (előbb-utóbb ezt is kiadja újra az Európa)

Vers hétfőn

$
0
0
Salvatore Quasimodo: Zeus temploma Agrigentumban
Fordította: Képes Géza


A lány leült a fűre, most felmarkolja
nyakáról a nyers fürtöket s neveti
futását s az elveszített fésűt.
Arcszíne nem mondja meg: vajon
a forró kéz tépte-e ki hajából a fésűt, a kéz,
mely most messziről, egy mandulafa mögül integet neki, vagy
a folyóparton a görög szarvas mozaikján
hagyta-e ott, fektében, vagy az árokban, violaszín
bokrok közt. És nevet az érzékek elszabadult tébolya,
a sziget déli tűző napján sötétre égett
bőre szétragyogja a féktelen nevetést,
és csillogó méh zümmög, s mérgeket
nyilaz és gyermeki csókokat.
Csendben nézzük a csalfa játéknak
ezt a fénylő jelét: és, látjuk, már izzik a
hold felfordított karéja, és belehull
a meredeken felcsapó tűzbe. Milyen jövőt
mondhat nekünk a dór kút,
milyen emlékezetet? A csöbör lassan
száll fel a mélyből, és füveket hoz
és alig ismert arcokat.
A borzongás vénhedt kerekét forgatod,
ó, bánat, ki dajkálod mindenkor
a nappalt, ki romba döntesz
angyali képeket és csodákat,
ki tengert dobsz összeszűkült fényébe
a szemnek! Itt az atlasz-szobor, két lépésre
az alvilágtól (egyhangú, mozdulatlan morajlás),
fűbe döntve Zeus kertjében, s a levegő
férgének konok türelmével mállasztja kövét:
itt hever, erőt sugárzó, ép tagokkal,
egyetlen magból hajtott örök fák között.



Vers

"(...) amit különösképpen el kellene kerülnöd"

$
0
0
A napokban jutott eszembe Seneca Erkölcsi levelek c. gyűjteménye, melynek nem egy gondolata ma is figyelemre méltó, sőt megfontolandó:


Kérded, mi az, amit különösképpen el kellene kerülnöd. A tömeg. Még nem bízhatod magad rá veszélytelenül. Én legalábbis beismerem esendőségemet: sohasem azzal a jellemmel térek haza, amellyel otthonról elindultam. Valami felkavarodik abban, amit már rendbe szedtem, valami visszalopakodik abból, amitől elfutottam. Úgy vagyunk mi is, ha lelkünk hosszadalmas bajából felépül, mint a betegek, akiket annyira megviselt a hosszas gyengélkedés, hogy sehova sem lehet őket ártalom nélkül kivinni. A nagy tömegben forgolódni káros - tudtunkon kívül egytől egyig mindenki kedvet csinál valamilyen vétekhez, megbélyegez vele vagy ránk akasztja. Kétségtelen: minél nagyobb csődületbe keveredünk, annál nagyobb ez a veszély. (...)

Hát még azt sem értitek, hogy a rossz példa visszaüt azokra, akik szolgáltatják? Adjatok hálát a halhatatlan isteneknek, hogy olyannak tanítjátok a kegyetlenséget, aki nem tudja megtanulni. El kell vonni a tömegtől a gyönge, a jóra még nemigen szilárd lelket: könnyen csapódik a többséghez. Sókratést, Catót és Laeliust is kivetkőztethette volna erkölcseiből egy hozzájuk nem hasonló sokaság: annál kevésbé képes közülünk, akik igencsak munkálkodunk még szellemünkön, bárki is állani a nagy haddal ránk zúduló bűnök rohamát. A dőzsölés vagy kapzsiság egyetlen példája sok rosszat szül: házad élvhajhász barátja fokozatosan erőtlenné tesz és elpuhít, a gazdag szomszéd felkelti benned a sóvárgást, a rosszindulatú pajtás mindent - legyen akármilyen hófehér és egyöntetű - bever a maga ragyájával; mit gondolsz, mi lesz azokból az erkölcsökből, amelyek ellen az egész világ támadást intéz? 

(...)

De hogy ma ne csak magamnak tartsam meg, amit tanultam, közlöm veled, milyen három, körülbelül azonos értelmű mondásra leltem; az egyikkel ez a levél adósságot törleszt, a másik kettőt fogadd előlegül. Démokritos mondja: "Nekem egy ember annyi, mint az egész nép, és a nép annyi, mint egy ember." Jól felelt az is, akárki volt - kétes ugyanis a szerző személye -, mikor megkérdezték tőle, miért tűz ki célul akkora buzgalommal egy olyan művészetet, amely csak a legkevesebbekhez jut el: "Elég nekem a kevés, elég az egy is, elég, ha senki sincs." Remek a harmadik mondás is, amit Epikuros egyik, tanaikat valló társának írt: "Ezt pedig nem sokaknak, hanem neked; mert elég nagy közönség vagyunk mi egymásnak." Ezt szívleld meg, Luciliusom, hogy megvethesd a többek helyesléséből fakadó gyönyörűséget. Sokan dicsérnek téged. Talán bizony volna miért tetszeni magadnak, ha csupán az vagy, akit sokan megértenek? Értékeid befelé tekintsenek. 


In: A lélek békéje
PopulArt füzetek 19.
66 oldal
Interpopulart Könyvkiadó, 1993

Mustra

$
0
0
Nézzük, mire érdemes mostanában figyelni:


A sportrajongóknak rögtön itt egy igazi csemege:
Kr. e. 776-ban rendezték meg az első pánhellén játékokat Olümpiában, akkora sikert aratva ezzel, hogy Kr. u. 393-ig, a játékok betiltásáig követték egymást a rendezvények. De vajon miért tiltották be őket? És azután hogyan és miért elevenítették fel 1500 évvel később, és miért játékról beszélünk, nem pedig sportról? 
 A könyv újfajta módon nyújt betekintést a sport történetébe. Az ifjú V. Károly császárt például szenvedélyes teniszezőként mutatja be, az angol VIII. Henriket fanatikus sportrajongóként, a modern fizika megalapítóját, Isaac Newtont pedig aktív bokszolóként. Megtudhatjuk, hogy a reneszánsz kultúra hozta magával a nagy sportlétesítmények építését, ugyanis a Mediciek Firenzéjében a calcio, azaz a labdarúgás nézők tízezreit vonta bűvkörébe.
 Szórakoztatóan és egyszersmind történelmileg megalapozottan tárgyal a szerző olyan kérdéseket, hogy mi is a sport valójában. Miért tartozik bele a toronyugrás, a zsákban futás meg miért nem? Mi a helyzet a bikaviadalokkal vagy a motorsporttal? Hogyan tett szert a labdarúgás akkora népszerűségre, és hogyan hat egymásra a sport és a politika? Egy bizonyos: a sport kultúrtörténete nem csak a sportrajongókat fogja lebilincselni. 
 A szerző, Wolfgang Behringer (sz. 1956), a Saar-vidéki Egyetem történészprofesszora a magyar olvasóközönség előtt már jól ismert. A Corvina Kiadónál 2010-ben jelent meg előző nagy sikerű műve: A klíma kultúrtörténete. 

Wolfgang Behringer: A sport kultúrtörténete
Az ókori olimpiáktól napjainkig
514 oldal
Corvina Kiadó
4500 Ft
Várható megjelenés: augusztus 29.


Annak idején ez a sorozat nem kerül szóba a blogban, de most lecsaphat rá egyben, akinek esetleg nem sikerült eddig beszereznie:


 A sorozat kötetei:
1. Bizet: Carmen
2. Verdi: Traviata
3. Mozart: Varázsfuvola
4. Puccini: Pillangókisasszony
5. Verdi: Aida
6. Rossini: A sevillai borbély
7. Mozart: Don Giovanni
8. Bellini: Norma
9. Puccini: Bohémélet
10. Wagner: Tannhäuser
11. Verdi: Otello
12. Gounod: Faust
13. Mozart: Figaro házassága
14. Puccini: Tosca
15. Puccini: Turandot
16. Donizetti: Szerelmi bájital
17. Verdi: Rigoletto
18. Leoncavallo: Bajazzók
19. Bellini: A puritánok
20. Offenbach: Hoffmann meséi
21. Erkel: Bánk bán


A sorozat minden kötete 60 oldalas és CD-melléklet jár mellé, melyen részleteket hallhatunk az adott operából világhírű művészek tolmácsolásában. Mellesleg ebben a hónapban a Kossuth Kiadónál 40%-kal olcsóbban, 19 900 Ft-ért vásárolható meg az eredeti 33 390 Ft helyett.
Az Alexandránál és a Polcnál pedig minden kötet - a készlet erejéig - szeptember 30-ig 990 Ft-ért kapható.
A más webáruházakban előrendelhető (ha minden igaz, csak a jövő hónapban jelenik meg) és ott csak 20% kedvezmény van rá.


Talán nem is emlékszem, hogy annak idején valakitől is negatív véleménnyel lett volna Hesse regényéről, mely nálam is várólistás (még sikerült beszerezni a Cartaphilusos kiadást) és most a Helikon jelenteti meg új köntösben:
Vagy élsz, szabadon, csapongó érzékekkel, teleszívod magad az ősi Éva-anya mellén, akad akkor néhány felséges öröm, de nincs oltalom a mulandóság ellen; élsz, akár gomba az erdőn, amely ma szép színekben pöffeszkedik, de holnapra elrohad. Vagy védekezel, magadra zárod a műhelyajtót, hogy illanó életednek emlékművet emelj de akkor lemondás az élet, és nem vagy más, csak faragókés, igaz, a halhatatlanság szolgálatában, de kiszáradsz, elvész a szabadságod, el az élet minden öröme, teljessége.
Két életút, két életcél, két életfelfogás egymást vonzó és taszító pólusok, éppen, mint szenvedélyeit megélő Goldmund és az aszkéta paptanár, Narziss története. Narziss a szellem embere, míg Goldmund élete során a művészi ideált, az érzelmek kifejezésének módját keresi. Szerelmi kalandokon, gyilkosságokon, a pestis sújtotta vidékek halálélményein keresztül vezet az út önmaga megismeréséhez, tehetségének kibontakozásához, tanítómestere, Narziss pedig nem hagyja magára. Sosem engedik, nem engedhetik el a másikat, hiszen, ahogy Herman Hesse írja a mű egyik előszótervezetében: Vonzzák, elbűvölik, meghódítják, megismerik, a végsőkig fokozzák vagy megsemmisítik egymást. Ez történik mindig, ha férfi és női princípium, lelkiismeret és ártatlanság, szellem és természet tiszta formában találkozik és néz szembe egymással.

Herman Hesse a következőképpen összegzi Bruno fiának a szerzetes Narziss és a képfaragó Goldmund középkori kulisszák között játszódó történetének legfontosabb gondolatát 1928. december 27-én kelt levelében: Az ember a régi, szemléletes és szép elképzelés szerint testből, lélekből és szellemből áll. Ezen alkotóelemek közül kettőt többnyire összekötnek egymással, a harmadikat pedig elhanyagolják. Így tagadta és hanyagolta el a testet a kereszténység a szellem és lélek összefonódása révén. Ezzel szemben korunk eltúlozza a test és az értelem kultúráját mindkettőt a lélek kárára. A művészet azonban éppen hogy a lélek birodalma, lélekkel áthatott, kifinomult érzékiség, és messze az érzékin túlra törekszik.


Hermann Hesse: Narziss és Goldmund 
Fordította: Gáli József
400 oldal
Helikon Kiadó
3490 Ft
Várható megjelenés: szeptember 1. 


Nemrég láttam a regény filmváltozatát Törőcsik Marival a főszerepben, és akkor eldöntöttem, hogy lassan ideje lesz elolvasni a regényt is. Ráadásul az Európa most ezzel folytatja a Szabó Magda-életművet.
"Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen."
„" Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a mintaértékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk.
Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek.
Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbe lépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életéből még menthető.
Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos "írjuk meg az életrajzunkat"-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin minden, az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete, mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezőnek, részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok." (a Szerző)


Szabó Magda: A Danaida
416 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: szeptember 3. 


Egy igazi csemege az Agatha Christie-rajongóknak:
Ilyen kötetet soha még magyar Christie-olvasó nem tartott a kezében: itt van mind a húsz Miss Marple-novella egyben.
Miss Marple, az éles szemű és eszű vénkisasszony első pillantásra szelíd, porcelánkék szemű, kötögető idős hölgynek tűnik. De ha valaki gonosztettre ragadtatná magát, jól teszi, ha előtte körülnéz: nincs-e ott a környéken egy ártalmatlan külsejű, ősz hajú néni. Bár még ennyi elővigyázat is kevés: ha csak elmesélik Miss Marple-nek a megoldhatatlan bűnügyet, ő kibogozza.
Húsz novella, húsz bűnügy, húsz könnyű ujjgyakorlat a világ leghíresebb detektívjének, sokórányi felhőtlen szórakozás a vénkisasszony rajongóinak.


Agatha Christie: Miss Marple
Fordította: Borbás Mária, Etédi Péter, Sipos Katalin
484 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: szeptember 9.


A Libri folytatja Philippa Gregory regényeinek magyar kiadását (bár nem olvastam a regényt, de ez a szexi jelzővel való megbélyegzés olyan, mintha egy újabb erotikus gyöngyszem lenne ez is, pedig Philippa Gregoryra ez - szerintem - nem jellemző):
Kémek, átkok és méregkeverés... Romantikus történelmi regény egy hercegnőről, aki 500 évvel ezelőtt kezébe akarta venni a sorsát.
A királyi regények koronázatlan királynőjének új regénye IV. Edward angol király udvarába, a Rózsák háborújának idejébe, az összeesküvések, a szerelemért és hatalomért folyó élet-halál küzdelmek világába repít, amelyben megelevenednek a történelem elfeledett alakjai.
A másik Boleyn lány után A királycsináló lánya Philippa Gregory első "nővérregénye", amely két rendkívüli fiatal nő sorsát kíséri nyomon. A regény hősnői a 15. századi Anglia legbefolyásosabb főurának, Warwick grófjának leányai. A mérhetetlen hatalma, ismertsége és vagyona révén az angol politikát könnyedén manipuláló Richard Neville "a királycsináló"-ként vonult be a történelembe. Fiúörököse nem lévén, lányait, Anne-t és Isabelt teszi meg politikai játszmái gyalogjainak, ám a gyalogokból csakhamar befolyásos játékosok válnak...
Anne elragadó kislányként kerül IV. Edward udvarába, ahol növekvő aggodalommal és elkeseredéssel szemléli apja háborúját korábbi barátai ellen. A tizennégy évesen asszonnyá váló fiatal lány hamarosan elveszti férjét és édesapját is, míg anyja egy menedékhelyen tölti napjait, nővére pedig az ellenség házastársa. Anne számára csak egy kiút van kétségbeejtő helyzetéből: hozzámegy Richardhoz, Gloucester hercegéhez, döntéséért azonban komoly árat kell fizetnie...
A New York Times népszerűségi listáit vezető Philippa Gregory olyan nagy sikerű romantikus történelmi regények szerzője, mint A fehér hercegnő vagy A folyók asszonya. Legújabb regénye sem okoz csalódást a műfaj kedvelőinek. "Szexi... botrányos... szellemes..." (Redbook)
"Semmi kétség, ő a legjobb abban, amit csinál." (Associated Press)
"Philippa Gregory keze alatt a történelmi alakok, a hús-vér királyi családok élete fenségesen szórakoztató regényé válik." (Time)
"A gondos kutatómunkával megtámogatott, érzékenyen megrajzolt jelenetekben életre kel a kor." (The Boston Globe)


Philippa Gregory: A királycsináló lánya
A királyi regények királynője
500 oldal
Libri Kiadö
3990 Ft
Várható megjelenés: szeptember 15.


 Továbbra is borzalmasak az új Kundera-sorozat borítói:
"Ez az egész könyv egy variációs formában megírt regény. Az egyes részek úgy követik egymást, mint annak az útnak a szakaszai, amely a téma belsejébe, a gondolat belsejébe, egyetlenegy helyzet belsejébe vezet, amelynek megértése beláthatatlan messzeségbe vész előttem. Ez a regény Tamináról szól, és attól a pillanattól kezdve, hogy Tamina lelép a színről, Tamináért szól. Ő a regény főszereplője és fő hallgatója, az összes többi történet az ő történetének a variációja, és úgy fut össze az életében, mint valami tükörben. Ez a regény a nevetésről és a feledésről, a feledésről és Prágáról, Prágáról és az angyalokról szól."- írja könyvéről a Párizsban élő világhírű cseh író.



Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Fordította: Körtvélyessy Klára
336 oldal
Európa Kiadó
3290 Ft
Várható megjelenés: szeptember 16. 


Szeptember 17-én ér véget a Kossuth Móricz sorozata, melynek utolsó kötetét (Életem regénye) szeretném beszerezni, mivel 1590 Ft-ba kerül, míg a Gabos kiadás drágább. Az a sanda gyanúm, hogy utána egy adag Kosztolányival rukkolnak elő. Majd meglátjuk, igazam lesz-e.

Vers hétfőn

$
0
0
Dsida Jenő: Hát nem különös? 


Éles, áttetsző hűvös,
de nem borzongató.
Száraz levél koppan a kerítésen.
A roggyanó léptekkel ballagó vén postás
kövér táskája is csupa ilyennel van tele.
Az életre jön a halál,
az életre jön a halál -
hajtogatják a remegő kis kukac-szájak,
s valahonnan a kert végéről
mintha az ősz integetne hamiskásan:
Mindjárt jövök!

Az ég szinte felhőtlen
és zavartalanul, megdöbbentően kék.
Az egyetlen fellegfoszlányba egy gyermek kapaszkodik,
akit talán mindnyájan ismertek rajtam kívül -
s kitágult szemekkel akar bekandikálni
a felhő mögé,
a titokzatos, messzi kék csodákba.

1927. augusztus



Vers

"Maga úgyis egy kicsit mafla, Francika"

$
0
0

   A Rendszeres Olvasók előtt nem titok, hogy szeretem Babits verseit, hiszen néhány alkalommal találkozhattak egy-kettővel a blogban, de a prózája eddig valamiért kimaradt.

  Néhány hete úgy ültem le egy szerda este a tévé elé, hogy megnézzem a Hatholdas rózsakertet, hogy fogalmam sem volt, mire számítsak. Nem néztem utána sehol, és szégyen vagy sem, de természetesen annyit tudtam, hogy egy Babits-műről van szó és milyen szép a címe. Aztán elkezdődött a film és a megjelent a képernyőn a Vidéki komédia alcím. Itt már sejtettem, hogy a következő 70 percben nem csalódom majd, és a megérzésem ezúttal is jó volt.


   A Hatholdas rózsakert a Gádoroson élő Ilka néni férjének tulajdona, aki ekkora területet ültetett be rózsával, hogy azokat eladhassa a szerbeknek. A kerthez természetesen ház is tartozik, ahol nemcsak Ilka néni és férje élnek, hanem a ház asszonya szobát is kiad a kisvárosba érkező - leginkább - hivatalnokok számára. Egy ilyen szoba lakója lesz főhősünk, a frissen végzett jogász, Gruber Franci is, aki Gádoroson kap munkát.

  Ilka néni igazi társasági ember, nyári estéken kertjében népes társaság gyűlik össze, köztük számos fiatal hajadon és nőtlen férfi, akik közül néhányan később jegyespárként távoztak és szép emlékekkel gondolnak vissza az Ilka néni kertjében töltött estékre.
Egy ilyen estén ismerkedik meg Francika a gádorosi lányokkal, akik közül Balogh Gizi tetszik meg neki, de a társasághoz tartozik Irén is, aki köztudottan a legokosabb lány Gádoroson és ez bizony nagy hátrány, ha egy lány férjhez akar menni.
 Neki Irén nem volt rokonszenves. Bár lassanként valami fegyvertársi viszony fejlődött ki köztük, ami túlment a kártyaügyeken. Irén élesnyelvű tudott lenni. Pletykákba avatta be Francit, melyekről Ilka néni, ki mindenkivel jóban volt, hallgatott. Magát Ilka nénit sem kímélte. Mindez csakugyan nem volt rokonszenves; de mulatságos és tanulságos. Be kell azonban vallani, hogy, ami a női bájat illeti, sokkal jobban tetszettek Francinak például a csöppke Balog-lányok, kivált a fiatalabb, Gizi. Akire a szeme akkor is rátévedt, mikor Irén beszédét figyelte. Ezekkel azonban nem tudott úgy társalogni, mint Irénnel. Franci szótalan volt, Irén helyette is beszélt.
(...)
Ilka néniből pedig kitört a »fiúk barátja«.

- Az ilyenektől óvakodjon, Francikám... az ilyen házias szűzektől. Ezekből lesznek a hárpiák.

Alkonyat volt, a nap, mint egy túlnyílt rózsa, terpedten hullt le a láthatárra. Páronként sétáltak az egymást szelő lugasok labirintusában.

Ilka néni Franciba kapaszkodott és oktatta.

- Ezeknek ne udvaroljon, nem ajánlom. Gizinek se, mert nagyon bele talál szeretni. A szerelem veszedelmes a maga korában, gyermek! Egy kicsit pajtáskodni, szórakozni, azt igen... Maradjon Irénnél: ő szellemes, de nem veszedelmes.

Franci tanácstalan volt az ily tanácsokkal szemben.

- Sajnálom szegény Irént - sóhajtott Ilka néni máskor. - Az okosság nagy kölönc egy gádorosi lánynak. Irén még bajosabban kap férjet, mint Angyal.

   Francika pedig mire észbe kap, bár beteglátogatóba indul Irénhez, azon kapja magát, hogy már a lány vőlegénye, aki rögtön hozzálát megtervezni közös életüket...
   

   Babits milyen gyönyörűen ír prózát is! Igazán öröm volt olvasni és még nem is említettem a humorát! Aztán itt vannak a gádorosiak: Irén családja: az anyja, a keresztapja és az öccse, ill. Oszoly, a patikus, az egyetlen, akinek Franci panaszkodhat, ám ő is csak nevet rajta.

   Igen, Francika mafla, mulya, gyáva, egy igazi balek, de én már szinte az első pillanattól imádtam, amikor felbukkant a filmben, majd a novellában. Persze, ha a való életben találkoznék egy Francikával, biztosan a falra másznék tőle, de Babits egy olyan szereplőt alkotott, akit - szerintem - nem lehet nem szeretni. És éppen a maflasága miatt. De talán azért is szerettem ennyire, mert Tahi Tóth László annyira zseniális volt Francikaként, hogy ha csak eszembe jutott olvasás közben, mosolyognom kellett.

  Szegény Franci, akit behálózott Ilka néni és Irén. Hamarosan új életet kezdesz egy szinte ismeretlen nővel, aki az új életed minden részletét megtervezte már. De vajon van-e visszaút?
   Erre a kérdésre rögtön a novella (a MEK is így említi) elején választ kapunk, de mindenképpen érdemes megismerni az odáig vezető eseményeket is. Babits novellája gyönyörűen megírt, humoros, nagyszerű olvasmány ma is. Vétek lenne kihagyni. Utána pedig érdemes megnézni a már említett filmet, ami egy remek adaptáció lett olyan színészekkel, mint például az Ilka nénit játszó Tolnay Klári.

Az influenza akkortájt jött divatba, az orvosok csupa bacillussal fenyegetőztek. De Franci világnézete a lovagiasság alapján állott, mely hölgyek jelenlétében halálmegvető bátorságot ír elő.

   Az általam olvasott kötetben még néhány novella is helyet kapott, melyekről a későbbiekben szeretnék írni.
   Szomorú, hogy ma már csak antikváriumokban szerezhető be, de legalább olcsón hozzájuthat az ember lánya egy ilyen gyöngyszemhez.


Babits Mihály: Hatholdas rózsakert
Sorozat: Kiskönyvtár
253 oldal  (ebből kb.: 75 oldal a novella)
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973
A novella a MEK-ban

Szeptemberi mustra

$
0
0
Nikkincsnek köszönhetően ismét szétnéztem az előrendelések között és sikerült egy újabb Mustrányi könyvre bukkanni.

Elsőként a Kulcslyuk Kiadó újdonságát választottam. Az után a bizonyos tavalyi pocsék év után két könyvüket olvastam (Veszteségből nyereség, vereségből, győzelemés Teljesebbé válni), amelyekről bár nem írtam, de igencsak hasznos olvasmánynak bizonyultak, hiszen utóbbinak köszönhetően született meg végül a másik blogom is. Most pedig egy hozzájuk hasonló és ugyancsak aktuális kötettel rukkolnak elő:

"Az a baj, hogy nincs önbizalmam" - halljuk úton-útfélen, még olyan emberek szájából is, akikről adottságaik és körülményeik alapján nem gondolnánk, hogy ilyen problémával küzdenek. Mások nem vallják be, hogy így éreznek, sőt épp az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni lehengerlő viselkedésükkel, ám arroganciájuk mögött gyakran szintén belső bizonytalanság, az önelfogadás hiánya húzódik meg. Bár egész modern kultúránk énközpontú, narcisztikus, a lelkünk mélyén sokan nem szeretjük magunkat, és félünk, hogy mások is kevésnek, elégtelennek, értéktelennek találnak minket. Éppen ezért védekező pozíciót veszünk fel, visszahúzódunk, nehogy még jobban megsérüljünk - vagy éppen minden erőnkkel bizonyítani próbáljuk, hogy igenis érünk valamit. Ám a bennünk lévő kétséget a külső sikerek csak átmenetileg enyhítik. Ráadásul saját magunkkal kapcsolatos elégedetlenségünket hajlamosak vagyunk környezetünkre is kivetíteni, ezért rossz közérzetet és türelmetlenséget terjesztünk magunk körül. Tiszta szívből szeretni és becsülni önmagunkat azonban nem könnyű, ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük, ha mások bántó, lekicsinylő mondatai belénk égtek, ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnőtt fejjel csodálkozzunk rá: minden gyöngeségünkkel együtt is értékes és szeretetreméltó emberi lények vagyunk. Ebben igyekeznek segítséget nyújtani a kötet kiváló szerzői is.

Bagdy Emőke - Kádár Ananmária - Kozma-Vízkeleti Dániel - Pál Ferenc - Szondy Máté: Bízz magadban!
Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés
Nyitott Akadémia sorozat
184 oldal
Kulcslyuk Kiadó
2290 Ft
Már megjelent - így ez a könyv a "kakukktojás" most, de nem hagyhattam ki.
A borítón Walter Crane A Művészet és az Élet c. festménye látható.


Folytatódik a Hrabal-életmű is:
Egy zúzdában, két korszak határán játszódik a Túlságosan zajos magány: a nyomtatott és a bezúzásra ítélt könyvek korszakhatárán. Hőse, az önhibáján kívül, szakmai ártalom következtében művelt Hant a harmincöt éve préseli és bálázza, díszíti-címkézi a műhelyébe pottyantott papírneműt. A hentesüzleti zsírpapírtól kezdve a bibliapapírra nyomott klasszikusokig mindent. Kihalássza és olvasgatja kedvenceit, Vincent van Gogh napraforgós reprodukcióival vagy egyéb hulladék poszterekkel díszíti a kész bálákat, és sörbe fojtja a világ dicsőségének mulandóságán érzett mélységes bánatát. Isten nyugosztalja az áldozatul esett húslegyeket, egércsaládokat és a bőrkötésbe csomagolt világmegváltó eszméket! Ámen. Ez az eredetileg 1977-ben, szamizdatban megjelent írás Hrabal életművében és nemzetközi megítélésében is korszakhatárt jelent, a legmagvasabb szövegei közt tartják számon. A gyöngéd barbár az 1968-ban öngyilkosságba menekült költő-festő barát, Vladimír Boudník halálának évfordulójára készült szöveg. Hrabal ars poeticája. "Kurva fix!""Senki más nem fejezi ki úgy Prágát, mint Bohumil Hrabal. Csak ő képes a barokk képzeletet a kisember humorával ötvözni." (Milan Kundera)

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Fordította: Varga György
276 oldal
Európa Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: szeptember 10.


 Végül, de nem utolsósorban a könyv, ami miatt ez a bejegyzés megszületett:

Mathilde 24 éves. Hivatalosan művészettörténet szakos egyetemi hallgató. Valójában a sógorának dolgozik, és a munkája leginkább abban merül ki, hogy álnéven kommentelget különböző honlapokon. A nagyvárosi fiatalok tipikus életét éli. Bulizik, pasizik, lazul. Aztán egyszer elhagy egy tekintélyes összeget, és ez - különösképpen a pénzt megtaláló férfi - megváltoztatja az életét. Yann 26 éves. Bár egyetemet végzett, egy bemutatóteremben dolgozik, ahol kis koreai háztartási robotokat prezentál az érdeklődőknek. Már két éve él együtt a barátnőjével, akivel egyre hűvösebb a viszonya. Egy majdhogynem vadidegen házaspárral kell elbeszélgetnie, hogy rájöjjön, valamit nagyon elrontott az életében. Hogy mi a közös a két párizsi fiatalban? Nem találják a helyüket, és lassan már elmenne mellettük az élet a maga kihívásaival, amikor... Anna Gavalda két - egymáshoz lazán kapcsolódó - kisregénye szórakoztatóan és elgondolkodtatóan szól a 21. századi fiatalok égető problémáiról, két kor- és kórtörténetet nyújtva az olvasónak. Hősei kiútkeresők, vagy nagyobb szavakkal: az élet értelmét kutatják.

Anna Gavalda: Édes életünk
Fordította: Tótfalusi Ágnes
280 oldal
Magvető Kiadó
2990 Ft
Várható megjelenés: szeptember 24.  

Vers hétfőn

$
0
0
 Áprily Lajos: Szeptember


Jaj, ezek a homályos reggelek,
amikor minden vágy a nyár után hal!
Huszonöt éve, fázós kisgyerek,
az iskolába indultam apámmal.

A kert fölött már leng a szürke szál,
hörögve gördül már a szomju hordó.
A kőfalnál lecsüggedt fejjel áll
s sziromtalan borzong a napraforgó.

De túl a hegyről már a fény izen,
a nap hideg gyöngyös levélre csillan,
s felgyújtja borzongó, sötét szivem,
mint egy homályos kis körtét a villany.



Mától kicsit korábban és az ősz jegyében érkeznek hétfőnként a versek :).

Vers

"- Hja, az Anna, az Anna az más."

$
0
0

   Amikor két hete megláttam Fábri Zoltán filmjének ajánlóját a tévében, rögtön tudtam, hogy újra kell olvasnom Kosztolányi regényét, mely annak idején bekerült a kedvencek közé. Sőt, szinte az egész osztály szerette és a filmet is megnéztük egy magyarórán.
Figyelem, a bejegyzés bizonyos fokú cselekményleírást tartalmaz, de erre szükség volt a megírásához. 

   1919. július 31-én Kun Béla elhagyta az országot, a vörösök megbuktak. A budapesti Attila utca 238. szám alatti ház tulajdonosa, a középkorú miniszteri tanácsos Vizy Kornél roppant mód örül a hírnek, miközben cselédjük, Katica éppen találkára indul a hódolójával. Ekkor toppan be a házmester, Ficsor, hogy végre megnézze az elromlott csengőt. Ficsor ellentétes politikai nézeteket vall, így most tart a tulajdonoséktól.

   Vizyné a spiritizmus mellett a cselédek megszállottja, ezért - és a már említett politikai okok miatt - figyelmébe ajánlja az unokahúgát, Annát, aki egy másik családnál szolgál és mindene a munka. Vizyné szeme rögtön felcsillan a hírre és 15 napos határidővel kiteszi Katica szűrét.

   Ahogy közeleg a nagy nap: Anna érkezése, az asszony képzeletében már megszületik a tökéletes lány alakja, akit mindig is keresett. És végre megérkezik Anna, aki nem egészen olyan, amilyennek ő elképzelte, de mégis van ebben a lányban valami:
   És amikor már nem is vizsgálta, csak hatni engedte magára, amit tapasztalt, egyszerre érezte, hogy ez az, akit évekig keresett mindhiába. Belső sugallatot hallott, mint élete döntő fordulataikor, azt a gyámolító, biztató hangot, mely annyiszor szólamlott meg benne, valami parancsfélét, hogy ne sokat okoskodjék, hanem fogadja föl, tartsa meg, s vágy fogta el, hogy azonnal itt marassza, hogy birtokolja, és karját máris kinyújtotta feléje, mintha meg akarná ragadni, hogy többé sohase engedje el. 


   Csakhogy a lány már az első pillanatban ódzkodik a lakástól: egyszerűen rosszul érzi magát a kámfortól, melyet az asszony a zongorabillentyűk között tart. Végül Anna marad és Vizyné minden képzeletét felülmúlja. Mert Anna más. Anna igénytelen, nem eszik, nem lop, csak dolgozik, mindenre odafigyel, nem pletykál, nincs szeretője és önszántából nem jár sehová. Vizyné kimondhatatlanul boldog, hiszen soha egy lány sem maradt meg nála huzamosabb ideig.

   Ebbe az idillbe csöppen bele Egerből az unokaöccse, Patikárius Jancsi, aki Vizy révén jut álláshoz és szemet vet Annára. De ezt az idillt később más is megzavarja. Amikor pedig mindenki azt hiszi, minden a lehető legnagyobb rendben van, történik valami, ami az egész házat felbolygatja...

  Ahogyan a bevezetőben írtam, annak idején ez volt az egyik kedvenc kötelező olvasmányom. Miért? Mert rengeteget lehetett róla írni, szinte analizálni a szereplőket, leginkább Annát és Vizynét. Emlékszem, hogy nem törtem pálcát Anna felett annak idején.

   Majd eltelt jó néhány év és egyik este elhangzott a film előzetesében a következő két mondat: Annát senki sem ismeri. Annával mindent meg lehet tenni. (Talán nem pontosan idézem, de eredetileg a második mondat lett volna a bejegyzés címe.) Ez a két mondat értette meg velem leginkább Anna tettét. Az utolsó előtti fejezet is éppen erre keresi a választ: Miért tette azt, amit tett? És csak egyetlen ember tudja azt, amit mi csak sejthetünk, és ő szembesíti az Olvasót is a tényekkel, melyekről Kosztolányi is hallgat, de olvasás közben eszünkbe juthat, hogy a felszín alatt esetleg valami más rejtőzhet. Hiszen Anna az más. Anna mindent elvégez a ház körül, Anna tökéletes, Annát lehet mutogatni, mint ha csak egy bazári majom lenne. Lehet rajta nevetni, ahogy a férfi cipőjében jár. Zavarba lehet hozni a társaság előtt. De ki foglalkozik Anna érzéseivel? Ki is foglalkozna vele, hiszen Jancsi számára is csak annyit jelent, mint egy utcalány. Vizy végre nyugodt, hogy a felesége is megnyugodott, már nem aggódik folyton a cseléd miatt, Vizyné számára pedig olyan, mint egy kirakati bábu, aki a házimunkát is elvégzi.
De Anna mégis egy húsvér lány, akinek vannak érzései, akiben minden nyomot hagy. És a sebek egyre csak gyűlnek, míg felszínre nem törnek.

   Kosztolányi regénye a történelmi háttér és korrajz mellett ma is elgondolkodtató olvasmány. Csak olvasnunk kell a sorok között, figyelni a szereplők rezdüléseit. Ugyanúgy jelen van az életükben a politika, a hatalomvágy, az önzés. És ha mindezt felismerjük, mi is megértjük Annát, és talán a saját környezetünket is más szemmel nézzük ezután.
  
   A regényből 1958-ban Fábri Zoltán készített filmet Törőcsik Marival a címszerepben, míg Vizyné szerepére Mezey Máriánál jobbat keresve sem találhattak. 1990-ben is készült egy adaptáció, immáron Nagy-Kálózy Eszterrel a főszerepben.


Kosztolányi Dezső: Édes Anna
In: Kosztolányi Dezső összes regényei
624 oldal
Szukits Kiadó, 2003
3700 Ft
A regény a MEK-ban

Vers hétfőn

$
0
0
Szabó Lőrinc: Pannón ősz 


Ősz van, a régi, a tavalyi ősz
s e furcsa ősz egészen megbüvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; – mért is volna? – és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.
Ősz van… Szép ősz… A jókedvű rigók
torkából még az augusztus rikoltoz
s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy a születés és az elmulás,
mintha csak ruhát cserélne a Föld,
mintha a csere volna csak örök…
Ősz van… Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!… A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kisértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti…
Ősz van!… Az évek szele csöndesen
hordja a sírokra a feledést…
Párás a fény… Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson a tó hullámai… De
fáradhatatlan felhők görgetik
az égen lomha lavináikat…
Ősz van! Szép ősz!… Ősz minden változás:
szent dolog az ősz! – kiáltom, s ime,
sziklasötét barlangja hűvöséből
előbúvik a szakállas szatír
s a napsütötte pannón dombokon,
barátként mellém heveredve, némán
hallgatja az öregedő napok
lombzörgető, fáradt lépéseit.



Vers

Életreszóló regények - új sorozat októbertől

$
0
0

A megjelenések közt nézelődve bukkantam a Kossuth Kiadó október 1-jén induló sorozatára, melyben tizennégy magyar író huszonhat művével gyarapíthatjuk kéthetente a könyvtárunkat, ráadásul elfogadható áron. Érdekes, hogy a kiadó honlapján még semmit sem találni az új sorozatról (de így volt ez a Regényes életeknél is), ellenben a nagy webáruházakban már előjegyezhető az első két kötet.

A sorozatot Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője c. regénye (kartonált, 224 oldal) nyitja, ami 495 Ft-ba kerül, de előjegyezve 396 Ft-ért kaphatjuk kézhez október 1-jén.
A sorozat második kötete október 8-án kerül a boltokba: Gárdonyi Gézától A láthatatlan ember (328oldal), melyhez 990 Ft-ért juthatunk (ahogyan a további kötetekhez is, ill. előrendelve ezekből is kapunk 20% kedvezményt).


"A Kossuth Kiadó új, 26 kötetes sorozata magyar írók remekeiből. Irodalmunk klasszikusai elérhető áron - családi könyvespolcra vagy útitársnak. Mondhatnánk, klasszikus művek - ám ez a jelző díszes vitrinbe való könyveket, nem eleven, ma is izzó olvasmányélményeket sejtetne. Márpedig válogatásunk ilyen élményeket kínál: tizennégy szerző huszonhat regényben a múltunkról úgy mesél, mint előéletünk konfliktusairól, országos vagy magánemberi tragédiáiról és gyönyörűségeiről, keserves és mulatságos pillanatairól. Képzeletük, művészetük az egekbe emel, megfigyeléseik a földön tartanak. Köteteik zsebbe, táskába, hátizsákba való útitársak, amíg csak magyarul gondolkodunk, szenvedünk és szeretünk. " 

Kíváncsi vagyok, melytovábbi tizenkét író és huszonnégy regény került be a válogatásba. Akinek van kedve, nyugodtan tippeljen! :) 
A tippjeim: 
  • Kosztolányi Dezső - a négy regénye közül az Édes Anna szerintem benne lesz
  • Móra Ferenc: Aranykoporsó
  • Móricz Zsigmond - bár szeptember 17-én ér véget a sorozat, de a Légy jó mindhalálig esélyesnek tűnik
  • Jókai Mór biztosan nem marad ki
  • Krúdy Gyula
  • Biztosan lesz még Gárdonyitól más is, az Egri csillagok és/vagy az Ida regénye
  • nagyon örülnék Heltai Jenőtől bárminek
  • ahogy Molnár Ferencnek is
  • Mikszáthtól is lesz más is (A fekete városra tippelek)

Ha hamarabb nem is, de október 1-jén mindenre fény derül és frissítem a bejegyzést. 

Jaguár - A Vénusz-bűnügy

$
0
0

   Talán akad egy-két Olvasó, akinek ismerősen hangzik Mák Istvánés a Krajcáros Igazság neve. Emlékeztetőül csak annyit róluk, hogy előbbit utóbbi párizsi tudósítójaként ismerhettük meg és kísérhettük el később Cirillországba.

   Nos, a Jaguárban ismét találkozhatunk Mák Istvánnal és megismerhetjük a Krajcáros Igazság születését és néhány hónapját is.

   Mák Istvánnak és az Arany János utcai Herskovits Benő vegyeskereskedőnek köszönhetően, Herskovits Salamon bábáskodása alatt 1891. tavaszán napvilágot lát a Krajcáros Igazság, melynek fogadtatása nem éppen olyan, ahogy azt a maroknyi szerkesztőség várta. A kedélyeket felkavarja Általános bácsi lányának, Ellának felbukkanása is, akibe- természetesen - az egész szerkesztőség azonnal beleszeret és versekkel és novellákkal árasztják el a napot, melyek titokban Ellához íródtak.
   A tagok között szerepel többek között narrátorunk, Mák István, és gróf Mindenissza Zdenkó, azaz Jaguár. Hogy az újságot megmentsék a bukástól, Általános bácsinak azzal az ötlettel állnak elő, hogy a vasárnapi számban egy hihetetlen szenzációt szállítanak. És nem csak a következő vasárnap, minden héten.

   Önérzetünk jelentékenyen megnövekedett, amióta Jaguár nyugalmazott újságíróból ismét tényleges főhadnaggyá alakult át. Éreztük, hogy ez a szűkszavú, csöndes, elszánt ember, akit alig ismerünk, biztos kézzel fogja révbe kormányozni a Krajcáros Igazság süllyedő hajóját. Nem féltünk többé a jövőtől, tudtuk, hogy sorsunkat olyan emberre bíztuk, aki megvéd minden baj ellen, vagy velünk pusztul el. Akkor is legelsőnek. És amikor Jaguár bement egy borbélyműhelybe, hogy megborotválkozzon, szótlanul, csaknem ájtatosan várunk az ajtó előtt. És mindannyiunk agyában ott motoszkált az izgató kérdés:
   Tulajdonképpen ki ez az ember? Mely kalandok, mely hányattatások után sodródott bele az újságírásba? Talán nem is gróf... talán nem is főhadnagy...

De hol a szenzáció? Nem kell sokat rá várni: egy nap levél érkezik a szerkesztőségbe a "Van még humor a világon" betörő- és hadastyánegyesülettől, melyben a következő bűnügyükre hívják fel a szerkesztőség figyelmét...


   A Vénusz-bűnügyben egy angol magándetektív igyekszik egy különös rejtély végére járni: a detektív levelet kap egy kis angol városból, melynek múzeumában szigorúan őrzik a halikarnasszoszi Vénuszt, melynek egy reggelre eltűnik mindkét karja. Hogy történhetett mindez, ha nincs nyoma erőszaknak, sem törött üvegnek, bárminek, mely nyomra vezethetne?

   Amikor azt hittem, itt véget is ér a kötet, jött a meglepetés: megismerhettem a Sir Thomas Dolsey lába c. novellát, melyben a címszereplőnek vész nyoma . Vajon hová tűnhetett ez a negyvenéves agglegény, aki eddig mindig mindent ugyanazon rendszer szerint végzett?

   Egy gimnazista naplójából olvashatjuk egy másfél hónap történéseit, aki - a Pesten élő nővéréhez hasonlóan - naplóírásra adja a fejét. Mellesleg a latintanáránál lakik és egy nap azért nem megy iskolába, mert a nővére egy úr társaságában hazautazik. Erről és egyéb hasonló dolgokról tájékoztat bennünket.

   Végül a Gyolcs Péter Nászéjszakájához vezető eseményeket ismerhetjük meg és a különleges éjszakának is tanúi lehetünk.


   A Jaguár egy bizonyos rejtélyére rájöttem, de nem egy momentuma volt, amire sosem számítottam. Nagy Senki és Rézorr kapitány levelei nemcsak a szerkesztőséget, de engem is kíváncsivá tettek és a befejezésre nem számítottam. Izgalmas, furfangos és humoros történet a Jaguáré, melyben jó  újratalálkozni Mák Istvánnal és megismerni az előéletét.

    A következő két, különös történet pedig csak még inkább kíváncsivá tett A 111-esre, de mindkét esetben remekül szórakoztam és mindkét befejezés meglepett. Különösen A Vénusz-bűnügyé.

   Az Egy gimnazista naplója ma már egy blogban vagy egy közösségi oldalon íródna, míg a Nászéjszaka roppant érdekes módon végződik.

   Egy szó, mint száz: jó kis válogatás ez a kötet, és aki még nem ismeri Heltai Jenőt, nyugodtan kezdheti ezzel a vele való ismerkedést, mert rögtön több oldaláról mutatkozik be a szerző. Kár lenne kihagyni.


Heltai Jenő: Jaguár
Sorozat: Klasszikus kalandok
224 oldal
Sensus Kiadó, 2002
1200 Ft

Vers hétfőn

$
0
0
Eredetileg nem ezzel a verssel készültem mára, dea Libri Fb-oldalán (még mindig bojkottálom az oldalt, de ehhez nem kell bejelentkezni, hogy az ember lánya olvashassa a bejegyzéseiket) olvastam az első versszakát és rögtön ki kellett derítenem, melyik ez a vers. Ráadásul Szabó Magda versei a hiányosságaim közé tartoznak, pedig eredetileg költőként kezdte pályáját, és ha minden igaz, a vers aktuális a mai napon is.

Szabó Magda: Pocsolya


Az eső táncolt, énekelt,
a fűvön körbe járt,
átvonta, húzogatta
a gally között haját,
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát, megállt,
elhalt ártatlan éneke,
nem táncolt már tovább.

Elsántikált a hegy felé,
s az izgatott
homály sem maradt itt magában,
utána baktatott,
s az ég,
az ég,
az is rohant nyomába,
futott a nyáj, a vasszínű
üsző fellegek nyája,
dobogott, kopogott, topogott
az a sok pata ott,
s a kunkorodó,
villámfényt lobogó
kis szarvakon röpült előre
az ég kifeszült lepedője.

És kivillant mögüle a derű,
a csupaszvállú, gyönyörű,
a nevető,
a kékszemű,
s az arany szarvast üldöző
rőt agarak,
a kürtölő, pirostorkú
napsugarak.

Derékig ködben állt a
palástos hegytető,
hogy száradjon ruhája,
alábújt az eső,
s hogy itt járt, nem maradt egyéb nyoma,
csak ott, ahol az út lejt,
egy kerek pocsolya.

Egy gyöngebőrű, csillogó,
nyujtózkodó,
örökös lázban borzadó,
kerékforgásnyi tó,
egy cseppnyi, villanó,
sarló formájú és sekély,
vízből kovácsolt, élő pengeél,
amelynek metszése nyomán
elválik látszat és való.

Talppal egymáson, egybeforrva
egy lenti kép, egy fenti kép,
egy fenti ég, egy lenti ég,
egy dupla búra
homorúja meg domborúja,
egy fenti nyírfa, lenti nyírfa,
s magasban-mélyben levelek,
kocsányuk két szélben rezeg;
két szél motoz, egy fent és egy alant,
és két galamb,
két kékszárnyú galamb
hussan, az egyik idefenn,
a másik odalenn,
két rebbenés, két villanás,
egyetlen, mégis iker suhanás
a levegőben s a vízfeneken.

Egy semmi víz, olyan sekély,
akár egy sovány pengeél,
s két világ határsorompója,
mely talppal egymásnak feszül:
csak guggolok felette, s nézem,
amint arcom is elmerül,
amint vállam is elmerül,
térdem is elmerül,
és elmerül
minden köröskörül.

És elindulok odalenn
valami nedves homokon,
és víz alatti falevél
árnyékozza be homlokom,
neszez a víz alatti szél,
s ha felnézek, fejem felett
a gyöngebőrű pocsolya,
mint a kútkáva, oly kerek,
s akárha egy kút fenekéről
tekintenék fel, csillagok
rezegnek a káva körében,
csepp holdak, vándorló napok,
s fú fenn a víz feletti szél,
kis hullám túrja a vizet,
a zöld körön átfénylenek
az ezüsthasú levelek.

Aztán, akár a hal, megperdülök,
és feldobom fejem,
s már ismét ott vagyok
a fényes felszínen,
vállam kiemelem,
hátam kiemelem,
és túlhágok a fénylő peremen.
S talppal egymásnak, egybeforrva,
rám villog a két ugyanaz:
s rezeg a pocsolya vizén
a káprázat meg az igaz.

Vers
Viewing all 530 articles
Browse latest View live